Tegnapelőtt megnéztük Julia Roberts, Eat, pray, love, avagy magyarul: ízek, imák szerelmek című filmjét. Julia, lelki nyugalmát keresvén megfordul Rómában, valamint Nápolyban is, de Nápolyban a pizzán és a kövér f.ck-ot mutató kislányon kívül szinte semmi más nem jön le a filmből :) Ennek ellenére a az olasz mentalitást és az édes semmittevést egész jól ábrázolják a Rómában játszódó jelenetekben :) A moziba nagy nehezen jutottunk be, mert itt a szombat állítólag a mozinap, és ilyenkor teltház van mindenütt. Természetesen szombaton jutott eszünkbe megnézni a filmet, így a parkolóban is helyre vártunk és a mozi kasszájánál is egy kilométeres sort kellett kiállnunk. Nyelvlecke szempontjából viszont érdemes volt megnéznem, mert könnyű film, könnyű olasz kifejezésekkel, így megértettem mindent :) Arra gondoltam, hogy ha Julia Roberts a Spaccanapolin sétált, erről az utcáról írok egy pár szót. Spaccanapoli Nápoly egyik legismertebb utcája. Helyesen lefordítva a Spaccanapoli annyit jelent, hogy Nápolyt kettészelő, ami tényleg igaz is, gyakorlatilag kettéválasztja Nápoly óvárosát teljes hosszában. Hihetetlenül hosszú utca, telis-tele érdekesebbnél érdekesebb látnivalókkal. A Spaccanapoli régen Nápoly főutcája volt, ezért botlunk bele minden méternél egy-egy középkori, barokk, vagy reneszánsz templomba :) Az utcának van két fontos tere, az egyik a Gesù Nuovo a másik a San Domenico Maggiore. Az utóbbin található a Scaturchio nevű bár, ahol a világ legfinomabb babà-ját készítik (a rumos dugót:)), de a kávéjuk sem kutyafüle :) A Spaccanapoli szűk és rendkívül hosszú utca, melyből minden irányban nyílnak még szűkebb és még kanyargósabb sikátorok. Itt a járdát díszítő, mindenütt hiányos macskakő a magassarkú cipők első számú ellensége. (heel-killer) Az egész utca meghatározó hangulatát a mediterrán hangulatú, roskadozó épületek adják, melyek csak úgy ágaskodnak az égbe, és a fülledt nápolyi levegőben bő árnyékot és hűvös nyugalmat nyújtanak lakóinak. A sikátorok között lépten nyomon robogók száguldoznak, de a kocsik sem tesznek kivételt. Egyirányú a spaccanapoli, de láttam már két egymással szembejövő autót is, plusz a hatalmas tömeget, megfűszerezve 5-6 robogóssal. A mellékutcákon a házak között lógnak a színes frissen mosott ruhák, az erkélyeken a háziasszonyok épp az aznapi menüt beszélik meg. Az utcát árusok lepik el, a kirakatok szinte életre kelnek, amikor felhúzzák a redőnyöket. Az utca egyik végében apró piacféleség: hal- és tengeri herkentyűárusok, befelé haladva butikok és szuvenírárusok tarkítják a választékot. Az utcára kerül egy üvegállvány mögé a hatalmas parmezán és a friss kenyér is. Az egyik utcasarkon egy idősebb könyvárus kínálja portékáját, a másik sarkon pedig három papi épp székével és székpárnájával érkezik a szokásos délutáni dumapartyra, hogy kibeszéljék Berlusconi bácsit. Ezen az utcán találjuk Nápoly egyik legjobb pizzériáját is, Da Michele-t, ahol szinte állandó tolongás van. Ebben a pizzériában ebédel Julia Roberts is a már fentebb említett filmjében :) Őt nem, de mindenki mást páros lábbal rúgnak ki egy gyorsan elfogyasztott Margherita után, mivel irtó kevés a hely és irtó sok a jelentkező :D A legtöbben kiállják a kígyózó sort és elvitelre kérik a pizzát. A spaccanapli tele van bárokkal, ahol megállhatunk egy eredeti nápolyi kávéra, mely bombaként hat a zsigereinkben és máris feltöltődve folytathatjuk utunkat.

Van az egyik bár mellett egy maradona szenthely is, a bár állította fel poénból, lehet imádkozni ezerrel :) (képen mellékelve) továbbá itt található nápoly legjobb és leghíresebb  csokiboltja, a gay-odin. A kirakatot pásztázva szerintem kevesen állják meg, hogy ne térjenek be ide :) A sok bár és szuvenírárus között rengeteg butik várja a vásárlókat, minőségi olasz divatáruval, cipőkkel, táskákkal, ruhákkal.

A Spaccanapoliból nyílik a San Gregorio Armano utca, amely szerintem szintén egyedülálló. Itt találhatók ugyanis a hagyományos betlehem-készítő műhelyek. A betlehem hagyománya Nápolyból ered, Assziszi Szent ferenc terjesztette el a 13. században. Ezt sem tudtam, amíg ide nem kerültem :) A "betlehemes" utca olyan akár egy piac. A boltok előtt végig, hosszú-hosszú asztalokon  sorakoznak a cifrábbnál cifrább betlehemek. Természetesen az összes, betlehemhez szükséges elem megvásárolható külön-külön is, és egy kis rátermettséggel otthon is elkészíthető. Ennek az utcának van valami sajátos varázsa. Akárhányszor sétálunk erre, mintha a múlt és a jelen találkozna. A nézelődő, ámuló-bámuló turisták, és a boltok előtt barkácsoló kézművesek. Az apró boltokba belépve még hangulatosabb látvány tárul elénk. A boltok szinte roskadoznak az árutól, a szebbnél szebb kézműves alkotásoktól. Olyan ez az utca, mintha állandó karácsonyi lázban égne:) Karácsony előtt meg aztán végképp érdemes végigsétálni rajta :) Nápoly óvárosa állandó mozgásban él, mintha az egész hely együtt lélegezne a lakóival. Napközben a boltok forgataga, a piaci árusok, a pizzás és a bárok kínálják árujukat, amikor beesteledik, kinyitnak a hangulatosabbnál hangulatosabb bárok, az utca megtelik fiatalokkal. Itt az utcákon is szabad inni, nem jár érte bünti és nem kell a hátizsákban vagy szatyorban rejtegetni a borosüveget, ahogy nálunk szokás :D pluszpont Nápolynak :)