Sajnos mostanában hanyagoltam a blogírást, több okból kifolyólag. Egyrészt rengeteg munkánk volt az utóbbi időben (fotók, videók terén), másrészt vállalkozásba szeretnék kezdeni, és minden erőmmel azon vagyok, hogy mielőbb beinduljon a dolog :) Ezért most így utólag is szeretnék elnézést kérni minden kedves „rajongómtól”, hogy csak most adok életjelet magamról.

Az utóbbi időben nagyon sok minden történt velem, nehéz így összegezni, ezért sem szabad legközelebb ilyen későre kitolnom a blogírást :) Utólagosan igyekszem pótolni és beszámolni mindenről.

A hétvégén Caserta városába tettünk egy kirándulást. Gyönyörű idő volt, 22 fok! :) Úgyhogy pulcsiban toltuk egészen estig :) Meglátogattuk a híres Reggia di Caserta-t, ami egy gyönyörű királyi palota, a nápolyi bourbonok egykori rezidenciája. A versailles-i, madridi és szentpétervári paloták mellett az egyik legnagyobb palota Európában. Caserta városa egyébként 30 km-re fekszik Nápolytól. A palotában megtekinthető múzeum keretében az összes uralkodói lakosztály, az angolkert, a kápolna, könyvtár és még rengeteg érdekes dolog. A kertbe sajnos már nem jutottunk be, mert állítólag csak délig látogatható, viszont aki délig bejut, az addig lehet benn, amíg be nem zár a palota, tehát estig. Viszont a kapun keresztül rálátásunk volt a kertre és számomra lélegzetelállító látvány volt. Hatalmas zöld terület, gyönyörűen megnyírt pázsittal, gondozott növényzettel, vízesésekkel, kutakkal, pihenő turistákkal, pázsiton hempergő kutyákkal, lovakkal és még sorolhatnám :) A lakosztályokat viszont végignéztük, nem kis energia kell hozzá, hiszen a palotában 1200 helység van és minden szoba akkora mint egy ház :) Persze ennek csak a töredékét láttuk, de számomra kielégítő volt :) Ami még érdekes a palotával kapcsolatban, hogy itt forgatták a Csillagok háborújának első részének a palotában játszódó jeleneteit és a Mission Impossible III vatikáni jeleneteit is :)

A palota után, hogy kulturálódjunk vaze :), megnéztük az újonnan nyílt Outlet-et is, ami egy kisváros formájára lett megépítve, tele jobbnál jobb butikokkal :) Hasonló az osztrák Parndorfi outlethez, kicsit töményebb mennyiségben található ember és butik, na meg ezermillió gyerek. Az árak viszont itt az eddig tapasztalt outletekhez képest tényleg outlet árak, és minden butikban három darab vásárlás fölött további 30 százalékot kap minden vásárló. Guess tasik 160 helyett 70-80 eurótól beszerezhetők, levis farmerek 40eu-tól. Ami még tetszett nagyon, hogy szinte minden boltban megajándékoznak vmivel, pl szülinapomra kaptam táskát, amihez kaptunk 10 eurós utalványt, plusz pecséteket, amit a következő vásárláskor levásárolhatunk. Máshol a vásárláshoz (pl Guess, Gucci) ajándék övet, tárcát, vagy nyakkendőt adtak, ami már eleve magában sem olcsó. Mindenütt volt valami jó :) No ennyit a fesönről. Én speciell egy óra után megéheztem és a sok butik közepette a szendvicses-bárban kötöttem ki :)

Casertának van még egy érdekes látnivalója (na jó az outlet nem az, de a kirándulásról szólt a beszámolóm :)) Van ugyanis a hegy tetején egy óvárosa, (Casertavecchia-azaz régi Caserta) amit két héttel ezelőtt látogattunk meg, este. Egy mézeskalácsvároshoz hasonlítható mesebeli hely. Engem teljesen elkápráztatott. Már akkor éreztem a varázsát amikor kikerültünk a nápolyi dugóból (este mindenki vacsizni megy-mert ugye a dugónak mindig van magyarázata:)) és elindultunk caserta városát elhagyva fel a hegyekbe, ahol sem szmog, sem autótülkölés, sem a nagy tömeg, csak a csend, a kihalt sötétség fogadott bennünket. Már-már azt hittem eltévedtünk, amikor elénktárult egy-két étterem az erdő közepén, fények és emberek. Aztán leparkoltuk az autót, mert ebbe az óvárosba nem lehet kocsival felmenni, és elindultunk gyalog egy kikövezett ösvényen, melyről gyönyörű kilátás nyílt a kivilágított Caserta városára. Aztán megérkeztünk a kis városba-nem hittem el, hogy itt emberek laknak :) olyan meseszerű az egész. Szebbnél szebb kőházak, kővel lerakott utcácskák, szűk sikátorok, gyönyörűen karbantartott és rendezett házak, egy kis főtér, templom, és azok a hangulatok régies lámpák pislákoltak mindenütt! Annyira szép! Nyáron egyébként Casertavecchia nem ilyen nyugodt, mivel található itt néhány kimondottan hangulatos nagyteraszos pizzéria és étterem, sok-sok szuvenírbolt és hasonlók. Most ősszel viszont annyira kihalt volt, hogy csak egy kóbor kutya kísért minket hűségesen utunkon, valamint 2-3 étterem volt nyitva, azok is félig üresen. Köszönhető ez annak is, hogy míg lent Nápolyban és Casertában este 19 fok volt, addig fönt az óvárosban 5 fokkal hűvösebb. Ezért amikor felértünk, nem számítva ekkora hőmérsékletingadozásra, végigvacogtuk az utat a vékonyka kabátjainkban :) De megérte! Csatolok néhány fotót is a városról.

Aztán voltunk a múlt hétvégén a barátokkal vacsizni, ami külön „élmény” volt, mert kb 2 órát vártunk az étterem előtt, mire asztalt kaptunk... Na ez az a bűn, amit mi magyarok soha a büdös életbe nem követnénk el :) Várni egy étterem miatt? Ha nincs hely, továbblépek és kajálok máshol nem? Itt sajnos továbbálni nem érdemes, mert hétvégéken, este annyira tömve van minden étterem, pub, pizzéria, bár stb, hogy inkább feliratkoznak az emberek a listára és várnak. Ha továbbálnak, az csak nehezíti és hosszabbítja a procedúrát, hiszen, egyrészt, újra kocsiba kell ülni és újra parkolót keresni, ami a belvárosban szinte lehetetlen. Másrészt, el kell jutni a másik pizzériáig, és oda is fel kell iratkozni és ugyanúgy várni :) ördögi kör. Na szóval elindultunk 9:30kor vacsizni. 10-re volt megbeszélve a tali a többiekkel Nápoly belvárosában, egy téren. 10-re oda is jutottunk, de egyikőnk sem talált parkolót, úgyhogy plusz 30perc keresgélés után végre 10:30-kor találkoztunk. Odaértünk az étteremhez, feliratkoztunk...és vártunk. Talán nem vagyok egyedül, aki ebéd után 9órával éhes :D szóval elkezdtem nyafogni, hogy együnk inkább vmit egy sarki take-away pizzériában vagy akárhol, de gyorsan mert kilyukad a gyomrom. Persze 10 emberhez nehéz alkalmazkodni, és a 10ből én voltam az egyedüli aki nem bírt magával és nem tudott viselkedni. A többiek jólnevelt úriemberek módjára, lazán és olaszosan, vad beszélgetésbe kezdtek, és azt hiszem én voltam az egyedüli aki érzékelte az idő múlását :) Na most már...ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy a hétvégi baráti kajálásaink előtt kb egy órát várunk, úgy mindennel együtt (parkolás, étterem előtti szambázás stb) de azt már nem bírtam ép ésszel felfogni, hogy 2órát kelljen várnom a sz.ros pizzámra! Pontosan kettőt, arra, hogy leülhessünk és megvacsorázhassunk. A többieknek is sok volt a két óra, úgyhogy megkönnyebbültem, hogy ennyire hosszú várakozási idő azért itt sem szokás :DDD Aztán amikor két óra után bejelentette a pincér, hogy csak kint tud nekünk asztalt csinálni, hát jóhogynem bólintottunk, már a járdán is megteríthetett volna csak ehessünk :) Nem volt hideg, de sikerült megfáznom két óra ácsorgás után ugyanis éhgyomorra bevágtam egy fél liter jéghideg sört. Éjfélkor vacsiztunk, 2kor kávéztunk a közeli bárban, 3kor értünk haza... :) Másnap torokfájás, taknyos haverja kíséretében és minden más sz.r ami ilyenkor előjön...

Na és nem utolsósorban részt vettünk nemrég egy divatbemutatón is :) G. mint videós én mint néző :) Egy bolthálózatot nyitottak, márkás ruhákkal, kiegészítőkkel. Armani, Guess, Gucci, Versace, miegymás. Ennek a megnyitását kellett felvennie G-nak és dvd-t készíteni. Hát ott meg pláne volt minden:) Kétajtós szekrény-testőröktől kezdve, meleg tervezőkön át finom epres mártogatós csokiszökőkútig tányleg minden :) de a legviccesebb az egyik modell lány volt, aki szegény nem is modell volt igazából, hanem a bolt egyik eladója. Az egyik modell sajnos nem érkezett meg, ezért ő helyettesített, egyből ki is szúrta mindenki :) Egyrészt szegényke nem egy modell alkat volt, másrészt olyan esetlenül mozgott meg csetlett botlott a húszcentis sarkú cipőkben, hogy élmény volt nézni :) Volt két „celeb ” vendég is, de halvány dúnsztom nincs kik voltak-nem ismerem „sajnos” Nápoly krémjét :D Az egyik asszem színész volt, a csajok odavoltak érte, a security-s muki vissza is tolta a nyálcsorgatókat a helyükre, közben engem is tologatott volna, ha nem nézek rá csúnyán :) G. ezt is rögzítette, vicces volt visszanézni :)

Aztán volt sok pezsgő, bor, fehérkesztyűs pincér és nápoly összes sznobja amennyi egy rakáson össze tud gyűlni. Armani, prada és LV megjelent minden nő és férfi repertoárján, komolyan mondom, legközelebb kisestélyiben jelenek majd meg, hogy ne tűnjek alulöltözöttnek :D minden férfin egy vagyont érő öltöny és cipő volt, a madarat tolláról, a nápolyi nőket a táskájukról ismeri itt meg az ember :) Végezetül viszont jó kis videóösszeállítás lett az egészből, benne voltunk a nápolyi tvben is, mert ők is ott voltak! :) juhú... bíííp. A pezsgő viszont jó volt, erről jut eszembe, hogy nemrég G. unokatestvérével voltunk vacsizni és a bárban egy muki a szülinapját ünnepelte. Mivel a buli végeztével sem fogyott el a 800eurós Moet pezsgő 30 ember között, így nekünk is odatolt egy üveget :) kedves nem? Szóval ilyen aranyban mért pezsit sem ittam még...sou mi sou...finom volt azé :D

Megint sikerült kiírnom magamból sok mindent, de van még mesélnivalóm, meg ugye közben gyűlik is az élmény, úgyhogy igyekszem rendszeresen írni!! ígérem!

Puszipacsimiegymás :)  

Tegnapelőtt megnéztük Julia Roberts, Eat, pray, love, avagy magyarul: ízek, imák szerelmek című filmjét. Julia, lelki nyugalmát keresvén megfordul Rómában, valamint Nápolyban is, de Nápolyban a pizzán és a kövér f.ck-ot mutató kislányon kívül szinte semmi más nem jön le a filmből :) Ennek ellenére a az olasz mentalitást és az édes semmittevést egész jól ábrázolják a Rómában játszódó jelenetekben :) A moziba nagy nehezen jutottunk be, mert itt a szombat állítólag a mozinap, és ilyenkor teltház van mindenütt. Természetesen szombaton jutott eszünkbe megnézni a filmet, így a parkolóban is helyre vártunk és a mozi kasszájánál is egy kilométeres sort kellett kiállnunk. Nyelvlecke szempontjából viszont érdemes volt megnéznem, mert könnyű film, könnyű olasz kifejezésekkel, így megértettem mindent :) Arra gondoltam, hogy ha Julia Roberts a Spaccanapolin sétált, erről az utcáról írok egy pár szót. Spaccanapoli Nápoly egyik legismertebb utcája. Helyesen lefordítva a Spaccanapoli annyit jelent, hogy Nápolyt kettészelő, ami tényleg igaz is, gyakorlatilag kettéválasztja Nápoly óvárosát teljes hosszában. Hihetetlenül hosszú utca, telis-tele érdekesebbnél érdekesebb látnivalókkal. A Spaccanapoli régen Nápoly főutcája volt, ezért botlunk bele minden méternél egy-egy középkori, barokk, vagy reneszánsz templomba :) Az utcának van két fontos tere, az egyik a Gesù Nuovo a másik a San Domenico Maggiore. Az utóbbin található a Scaturchio nevű bár, ahol a világ legfinomabb babà-ját készítik (a rumos dugót:)), de a kávéjuk sem kutyafüle :) A Spaccanapoli szűk és rendkívül hosszú utca, melyből minden irányban nyílnak még szűkebb és még kanyargósabb sikátorok. Itt a járdát díszítő, mindenütt hiányos macskakő a magassarkú cipők első számú ellensége. (heel-killer) Az egész utca meghatározó hangulatát a mediterrán hangulatú, roskadozó épületek adják, melyek csak úgy ágaskodnak az égbe, és a fülledt nápolyi levegőben bő árnyékot és hűvös nyugalmat nyújtanak lakóinak. A sikátorok között lépten nyomon robogók száguldoznak, de a kocsik sem tesznek kivételt. Egyirányú a spaccanapoli, de láttam már két egymással szembejövő autót is, plusz a hatalmas tömeget, megfűszerezve 5-6 robogóssal. A mellékutcákon a házak között lógnak a színes frissen mosott ruhák, az erkélyeken a háziasszonyok épp az aznapi menüt beszélik meg. Az utcát árusok lepik el, a kirakatok szinte életre kelnek, amikor felhúzzák a redőnyöket. Az utca egyik végében apró piacféleség: hal- és tengeri herkentyűárusok, befelé haladva butikok és szuvenírárusok tarkítják a választékot. Az utcára kerül egy üvegállvány mögé a hatalmas parmezán és a friss kenyér is. Az egyik utcasarkon egy idősebb könyvárus kínálja portékáját, a másik sarkon pedig három papi épp székével és székpárnájával érkezik a szokásos délutáni dumapartyra, hogy kibeszéljék Berlusconi bácsit. Ezen az utcán találjuk Nápoly egyik legjobb pizzériáját is, Da Michele-t, ahol szinte állandó tolongás van. Ebben a pizzériában ebédel Julia Roberts is a már fentebb említett filmjében :) Őt nem, de mindenki mást páros lábbal rúgnak ki egy gyorsan elfogyasztott Margherita után, mivel irtó kevés a hely és irtó sok a jelentkező :D A legtöbben kiállják a kígyózó sort és elvitelre kérik a pizzát. A spaccanapli tele van bárokkal, ahol megállhatunk egy eredeti nápolyi kávéra, mely bombaként hat a zsigereinkben és máris feltöltődve folytathatjuk utunkat.

Van az egyik bár mellett egy maradona szenthely is, a bár állította fel poénból, lehet imádkozni ezerrel :) (képen mellékelve) továbbá itt található nápoly legjobb és leghíresebb  csokiboltja, a gay-odin. A kirakatot pásztázva szerintem kevesen állják meg, hogy ne térjenek be ide :) A sok bár és szuvenírárus között rengeteg butik várja a vásárlókat, minőségi olasz divatáruval, cipőkkel, táskákkal, ruhákkal.

A Spaccanapoliból nyílik a San Gregorio Armano utca, amely szerintem szintén egyedülálló. Itt találhatók ugyanis a hagyományos betlehem-készítő műhelyek. A betlehem hagyománya Nápolyból ered, Assziszi Szent ferenc terjesztette el a 13. században. Ezt sem tudtam, amíg ide nem kerültem :) A "betlehemes" utca olyan akár egy piac. A boltok előtt végig, hosszú-hosszú asztalokon  sorakoznak a cifrábbnál cifrább betlehemek. Természetesen az összes, betlehemhez szükséges elem megvásárolható külön-külön is, és egy kis rátermettséggel otthon is elkészíthető. Ennek az utcának van valami sajátos varázsa. Akárhányszor sétálunk erre, mintha a múlt és a jelen találkozna. A nézelődő, ámuló-bámuló turisták, és a boltok előtt barkácsoló kézművesek. Az apró boltokba belépve még hangulatosabb látvány tárul elénk. A boltok szinte roskadoznak az árutól, a szebbnél szebb kézműves alkotásoktól. Olyan ez az utca, mintha állandó karácsonyi lázban égne:) Karácsony előtt meg aztán végképp érdemes végigsétálni rajta :) Nápoly óvárosa állandó mozgásban él, mintha az egész hely együtt lélegezne a lakóival. Napközben a boltok forgataga, a piaci árusok, a pizzás és a bárok kínálják árujukat, amikor beesteledik, kinyitnak a hangulatosabbnál hangulatosabb bárok, az utca megtelik fiatalokkal. Itt az utcákon is szabad inni, nem jár érte bünti és nem kell a hátizsákban vagy szatyorban rejtegetni a borosüveget, ahogy nálunk szokás :D pluszpont Nápolynak :)

Érdekes megállapításra jutottam nemrég. Egy alapvető élelmiszert kerestem a közértben, nevezetesen a petrezselymet. Találtam is. Szárakat. Petrezselyemzöldjét. De a fehér, a gyökér, amit mi előszeretettel használunk a magyar konyhában, az valahogy egyik petrezselyemzöldjén sem volt. Hová tűnnek? Megkérdeztem az ittenieket, azt mondják, ők nem használják a gyökerét. Csak a zöldjét. Ez így rendben is van, de hová kerül? Beírtam az olasz google-ba olaszul a petrezselymet. Végeredmény: a képek között csak a zöldje szerepel. Rákerestem magyarul, persze ott meg minden második képen teljes díszében, szárastul és gyökerestül ott van. Egy Csehországból származó ismerősöm, aki szintén itt él Nápolyban úgy hallotta, hogy itt eleve úgy termesztik hogy nincs is gyökér. Vagy ha van is akkor nagyon pici. Mások szerint a petrezselymet az állatokkal etetik meg, a boltokba csak a zöldje kerül. A lényeg az, hogy a lényeg nincs :-) Ha valaki nagyon ragaszkodik a magyar konyhához az itt rosszul jár, mivel nemcsak a petrezselyem hiányzik a polcokról. Babérlevelet hosszú-hosszú keresgélés után találtam, természetesen nem a fűszerespolcon, hanem a biocuccok között, 4 euróért egy zacsit:D de a tejfölt is kész főnyeremény itt beszerezni. Lőttek a paprikáscsirkének. Az édes pirospaprikát aranyban mérik és a hús megfizethetetlen :D Viszlát pörkölt és rokonai...  nálunk már pedig az a szokás, hogy húst hússal...úgyhogy akármennyire is hiányoznak néha a magyar ízek, azt hiszem anyu konyhájában fogom csak újra látni a csülkös bablevest és a többi rokonát. Addigis marad a pesztós spagetti, paradicsomos makkaróni és olasz társai.

Ma délután a szokásos vasárnapi program volt. Foci. Ilyenkor, vasárnaponként G. szüleihez megyünk ebédelni, dögleni és természetesen focit nézni :-D  A focira külön részt kellene szánnom, de nem fogok, mert félek megútálom :) Szóval a foci Olaszországban nemzeti sport, őrület, hobbi, szerelem, szenvedély, (népbetegség?) és még sorolhatnám. Akit itt férfi létére nem érdekel a foci, az nem férfi. Fociról beszélnek a kávézóban, a boltokban, a pékségben, az utcasarkon. Az öreg papik kiülnek délután a térre, vagy egyszerűen levisznek az utcára egy széket, vagy székpárnát és tolják ezerrel. A focit. Mi mást. Minden napra van téma, hiszen majdnem minden nap játszik valamilyen olasz csapat. Aztán van a nápolyi csapat. Ami szent. Ha nápolyi meccs van (márpedig minden vasárnap van), akkor megáll az élet Nápolyban és 50km-es körzetében. Kihalnak az utcák, eltűnnek a dugók. Milyen jó, most jut eszembe, ilyenkor fogok vásárolni járni :-D A meccsek alatt természetesen tilos  zavarni a hímközönséget, kemény pofabe van 105 percre, részemről. Gyakorlom :-) A meccs alatt folyamatosan repkednek a vaffankúlók (magyarul b.zdmeg)  és minden ellenfél strunz (azaz köcsög). Madonna mia és barátnői is gyakran kerülik meg egy-egy izgatott néző ajkát. A gólokat nehéz szem és fül elől téveszteni, mert minden egyes gólnál olyan ordibálást produkál a "hímegyesület", hogy a szívbajosabbaknak (mint én)  egy pillanatra megáll a ketyegőjük. Gyakran figyelem ilyenkor a férfiak arcát, tök viccesek tudnak lenni :)  Gólhelyzeteknél mindnyájan felállnak, alaphelyzetben csak a kanapé karfáját markolják és kidülledt szemmel figyelik az eseményeket.  Komolyabb meccseknél győzelemkor van kertbenrohangálás és medencébeugrálás is. Mindezt megkoronázva egy jó haddszóljon óbégatással. A szomszédoktól nem kell tartani, ugyanez  a felállás minden háznál :) Ha vége van egy meccsnek, mint egy nehéz vacsora után, jöhet az emésztés. Megkezdődik a filozofálás, vita, a dolgok agyon és azon is túlmagyarázása, pofázás megállás nélkül. Amikor Nápoly Nápolyban játszik, akkor lehetőség van arra, hogy élőben megnézzük a meccset. Még nem jutottam el a stadionba, de mindenképp el akarok menni és végig akarom csinálni :D mert erős vagyok :D Van a nápolyi csapatnak egy játékosa, akit kevesen ismernek hazájukból, Szlovákiából: Marek Hamšík.  A nápolyi csapat gyöngyszeme, egy rendkívül tehetséges srác. A nápolyiak istenként tisztelik, a szlovákoknál nincs ekkora sikere. Itt még nem találtam olyan napilapot, amelyből ne vigyorogna vissza a tipikus Hamšík, a tipikus és mindig tökéletesen belőtt punk-frizurájával. Besztebányáról származik, ahová egyetemre jártam 2 évig.  Egyszerű szlovák fiúcska :) volt :) Jelenleg milliomos, és a szlovák barátnőjével  (most már feleségével) élvezik a nápolyi életet. Amikor a kocsinkat szlovák rendszámra irattuk, egyből arra gondoltam, hogy Nápolyban azt hiszik majd a rendszám alapján, hogy Hamšík ül a kocsiban. Össze kellene vele spanolni amúgy, nem hiszem, hogy sok szlovákul beszélő barátja van itt :D  De hogyan :) Itt a focisták ki sem teszik a lábukat egyedül, nem úgy mint Pesten, ahol hol Presszerrel, hol a Barátok közt Tildájával futok össze. Nálunk nincsenek ilyen őrült fanok, mint itt. Ha megjelenik egy nápolyi focista, mondjuk a bevásárlóutcán, egyből rázúdul a tömeg és elmenekül. Ez van. Üdvözlégy Nápolyban :-)

Szóval itt vagyok. Nápolyban. Dél-Olaszország legnagyobb városában. Nápoly a Camapania régióba tartozik és annak is a székhelye. A lakossága a wikipédia szerint 1 millió, ami nevetséges, mert ha csak ennyi lakosa lenne, akkor sosem lenne forgalmi dugó :) Szóval magának Nápolynak tényleg 1millió lakosa van, de a Nápolyt körülölelő városok és községek (melyek valójában már teljesen összenőttek Nápolyyal, vagy talán Nápolyból nőtték ki magukat?) lakosságával együtt ez a szám kb. 3 millió. Nápoly-eredeti nevén Neapolis-új várost jelent. A várost Kr. e. VIII. században létesítették görög telepesek és a Paleopolisz nevet adták neki, majd amikor a rómaiak meghódították a területet, terjeszkedni kezdtek és városukat Neapoliszra keresztelték át. Így lesz a régiből új :-) A későbbiekben megjelentek itt Anjou, Bourbon és Habsburg uralkodók is, és számunkra talán a leginkább érdekesnek a magyar-nápolyi kapcsolat tűnhet, mely az Anjou-kori Magyar Királyságból gyökerezik.

Nápolynak rendkívül gazdag a kultúrája és saját nyelve is van-ez a nápolyi (napulitano) nyelvjárás, mely állítólag Olaszország leggazdagabb és legszínesebb nyelve. Színesnek biztos színes, egyetlen hátránya az, hogy az ember lánya hiába tanulja meg tökéletesen az olasz nyelvet, ha csak kiteszi a lábát az ajtón jobbról balról mást nem hall, csak a "nápolyit". Ezt a nyelvet ne úgy képzeljétek el mint nálunk a szögedit, vagy a palócot, mert azt nem nehéz megérteni. A nápolyi az egy teljesen más világ. Minden olasz szónak van egy nápolyi megfelelője, de semmi hasonlóság nincs a szavak között. Íme egy példa: Ha egy olasz azt kérdezi, hogy: Mit csináljak? akko ez így hangzik: Che devo fare? Nápolyi nyelvjárásban ez valahogy így hangzik: Ka csa fa? Persze ezt most fonetikusan írtam le, mert halvány gőzöm nincs hogyan kell helyesen "nápolyiul" leírni. Ez pl egy mindennapi kifejezés és nekem, hülye magyarnak a kacsafa egy fát juttat eszembe, melyen kacsák tanyáznak :-D vagy egy kacsa alakú fát? Van még sok ilyen "ínyencség és cukiság" a helyi nyelvi szokásokban, de kezdetnek ennyi elég. Sőt, minden nap egy új nápolyi szót fogok megtanulni és megosztani itt a blogon :)

Visszakanyarodva Nápolyhoz...Milyen is itt az élet? Érdekes. Egy mondatban, de tizenegyben sem tudnám összefoglalni, azt hiszem ezért is alakítottam ezt a blogot :) Nápoly más világ. Nem Róma és nem Milánó. Rendkívül színes és változatos. Rengeteg szépséggel gyönyörködtet, de másrészt van egy árnyékos negatív oldala is, melyet jobb nem megismerni :) Kezdjük a széppel. Nápoly belvárosa szinte megroggyan a történelem súlyától. Történelmi központjában (mely az UNESCO örökségében szerepel) rengeteg látnivaló található, mint pl a Castel Nuovo, San Francesco di Paola templom a Plebisito téren, a Királyi palota, rengeteg templom (pl San Lorenzo Maggiore), Dante tér, Spaccanapoli-amelyre majd egy következő alkalommal részletesen kitérek, mert egy külön blokkot igényel. Ezenkívül rengeteg színház, múzeum és kulturális létesítményt találunk még a városban. Nápolytól keletre húzódik a Vezúv, mely a mai napig aktív és napjaink egyik legveszélyesebb vulkánjaként tartják számon, mert közel 3 millióan élnek körülötte és hát...bármikor kitörhet. Persze állandó megfigyelés alatt áll, dehát ha egyszer majd kitörni készül, mégis hogyan akarják megelőzni a bajt? A Vezúvon viszont nem szoktam sokat agyalni, ettől vannak itt sokkal félelmetesebb dolgok is :)

Nápolyból hajóval könnyel eljuthatunk Capri, Ischia, vagy Procida szigetére, melyek a földi paradicsomot kínálják a turistáknak. Azúrkék tenger, gyönyörű környezet, természet és civilizáció harmóniája, ízek és színek kavalkádja. Romantikus és szebbnél szebb helyek vannak ezeken a szigeteken. De ha nem akarunk hajózni, elég kocsiba vagy vonatra ülni és pár kilométerre Nápolytól megtaláljuk ugyanezt a paradicsomot. Az Amalfi-öböl, mely híres a végtelenül tiszta tengeréről, a gyönyörű színes sziklákra épített házikóiról és az érdekesebbnél érdekesebb látnivalóiról, turisták közkedvelt célpontja.

Kaja...Leírhatatlanul finom. A nápolyi konyha nagyon változatos és nagyon ízletes. A pizza, mely Nápolyból származik természetesen itt a legfinomabb. Miután életemben először ettem itt pizzát, soha többé nem akartam a magyar társát látni. Pesten ezekután elég nehéz volt pizzát rendelnem, de egy kis keresgélés után találtam egy-két jó olasz pizzériát ott is. Az árak viszont Pesten a jó pizzáért az egekbe rúgnak és még mindig nem közelítik meg az igazit. Itt a hagyományos Margherita a legfinomabb és a legolcsóbb. Paradicsom alap, bivalytejből készült mozzarella, bazsalikom, ehhez társul a hihetetlenül jó tészta alap és az egész meg van locsolva egy kis olívaolajjal. mmmm...megkívántam :)

A mozzarella...isteni. Bivalytejből készül, nem tehéntejből. Hatalmas fehér golyók, melyeket késsel és villával szelnek,(úgy eszik mint mi a húst) salátával és friss ropogós kenyérrel fogyasztják. Híres a caprese-ami mozzarella, friss paradicsommal és bazsalikommal. Ja.. a mozzarella sós...ellenben a nálunk kapható miniatűr gombostűnyi golyócskákkal, melyekre utólag még egy rakás sót szoktam szórni.

A borok finomak, rengeteg könnyű olasz bor van, amely mondjuk a mi borkultúránkra nemigen jellemző (a miénk mind ütős:), pedig nem rossz ötlet a gyenge bor, ha az ember épp nem "bebaszcsizni" készül.  Mivel Olaszországban nincs zéró tolerancia sem -ebéd után és vacsora után is előszeretettel boroznak az ittlakók.

Az édességeknek itt csak a fantázia szab határt, a kávézók tele vannak finomabbnál finomabb sütikkel, péksütikkel, tortákkal, melyek nemcsak a gyomrot, hanem a szemet is gyönyörködtetik. Ízlésesek és rendkívül szépek itt a cukrászalkotmányok. Nápolyi specialitás a sok közül a Babá-melynek formája egy dugóra vagy gombára emlékeztet :D Piskótaszerű cucc, rumba áztatva. Nagyon finom! 

Kávé. Függő voltam azelőtt is, itt meg kávé nélkül semmi sem működne, úgyhogy szerencsésen egymásra találtunk Mr Presszóval :) Az olasz kávé, az olasz kávé, kicsi, erős, ott üt ahol kell, szerintem nem kell kommentálnom :) Na jó azt hiszem ennyi elég a kajáról, jól is laktam...

Írok egy kicsit a zavaró dolgokról is. Dugó. Eddig azt hittem jó sofőr vagyok, bejártam már egyedül Ausztriát, Németországot, Svájcot, sosem tévedtem el nagyvárosban, sosem volt problémám a forgalommal. Imádok vezetni...azaz imádtam, amíg ide nem kerültem. Ilyenkor visszasírom Nyugat-Európát. Mert ez nem az :) Itt a vezetéshez az európaiaknak külön jogosítványt kellene csináltatniuk, külön vizsgával és külön szabályokkal, mert vezetni itt képtelenség egy olyannak, aki nem ebbe született. A táblákat és lámpákat itt senki sem veszi figyelembe, az egysávos úton három sáv alakul ki, a kocsik között pedig állandóan cikáznak a motorosok, hol jobbról, hol balról ugranak ki elém. A piroson vígan áthaladunk, miután a körforgaloba érünk és elsőbbséget adva sikeresen "belefolyunk", minden kijárat-bejáratnál figyelnünk kell, mert ŐK nem adnak elsőbbséget senkinek...A dudálás az alap, itt mindenki mindenért dudál. Ha ideges, azért. Ha lát vkit, aki egy mellékútról akar épp kijönni, akkor azért. Ha a focimeccsen nápoly győz, akkor azért. Ha focimeccsre készülnek akkor meg azért. De dudálnak azért is mert ha nem dudálnának, akkor mások azért dudálnának. Szóval valahogy így működik. Mindennaposak a dugók, dugóba keveredünk folyton. Egyszer azért mert reggel van és az emberek dolgozni mennek, máskor azért, mert délután van és az emberek a munkából jönnek. Nyáron azért mert az emberek a tengerhez készülnek, este azért, mert mindenki hazafelé tart. Szombaton este azért mert mindenki bulizni meg vacsizni megy, délutánonként hétköznap azért, mert 4kor nyitnak a boltok. Igen, 4-kor :) 8-9-től délig dolgoznak, majd déltől 4-ig sziesztáznak. 4-kor megindul a forgalom és bolondokháza van. A dugók talán azzal magyarázhatók, hogy Nápolynak abszolút gyenge a tömegközlekedési struktúrája. Nem tudom, hogy azért-e mert mindenki kocsit használ, vagy azért használ talán mindenki kocsit, mert a tömegközlekedés szar. Tyúkból lett a tojás vagy tojásból a tyúk? A vezetés itt nekem olyan mint a büntetés, ha kocsiba kell ülnöm előre stresszelek, hogy kivel koccanok majd. Mire elérek A-ból B-be leizzadom magamról a sminket, ruhát, de még a bőrömet is. Parkolás. Lehetetlen, legalábbis számomra :) Itt az emberek úgy parkolnak, hogy ha két kocsi között kevés a hely, megtolom kicsit a hátsót, megtolom kicsit az elsőt és máris csináltam helyet magamnak ííígye. Ez mindennapi és megszokott itt. Pesten egyből anyáznának és repülne a pofon ha ezt a módszert vetném be :P

Első és legmegrázóbb élményem kocsival: Szardíniára készültünk G.-val. Egy nappal indulás előtt elmentem bevásárolni egy közeli bevásárlóközpontba. Az új kocsinkat szépen leparkoltam a többszáz kocsi közé, majd egy-két óra vásárlás után visszatérve látom, hogy a kocsit feltörték...Az ajtó felfeszítve, felül az egész kihajlítva, a zárak kétoldalról tönkretéve...A kocsiból GPS hiányzott, pedig nem is volt az ablakban, el volt rakva mélyen a kesztyűtartóba...Vmi drogos elmebeteg tehette csak, hogy ilyen barbár módon szedte szét a kocsit. Hát erősen meginogtam a háborús viszonyokat látván, el is tört a mécses nálam és kiborult a bili, elkezdtem bőgni a parkoló közepén, mint egy ötéves gyerek, már csak azért is, mert két nappal korábban hoztuk haza az újonnan vett kocsit és máris ez kellett hogy történjen vele...A rendőrségen később tudtunkra adták, hogy ez, abban a bevásárlóközpontban mindennapi eset, de ők ez ellen nem tudnak semmit tenni, mert a kamerák nem vesznek mindent...jegyzőkönyvet állítottak ki és ennyi...ennyi. mindennapi lopás egy bevásárlóközpontban, elég lenne egy rohadt kamerát odaszerelni a parkoló fölé, nem értem mi a probléma. Az eset kb egy hónapja történt, azóta a kicsi kocsink jól van. Kapott új ajtót a bal oldalára, meg új zárakat, meg kapott új színt, mert sehogysem állt össze az új fekete ajtó a fekete kocsival.

Uff..azt hiszem mára ennyi, legközelebb folytatom az eseménybeszámolót :)

písz, láv, junity

ciao :-)