Szóval itt vagyok. Nápolyban. Dél-Olaszország legnagyobb városában. Nápoly a Camapania régióba tartozik és annak is a székhelye. A lakossága a wikipédia szerint 1 millió, ami nevetséges, mert ha csak ennyi lakosa lenne, akkor sosem lenne forgalmi dugó :) Szóval magának Nápolynak tényleg 1millió lakosa van, de a Nápolyt körülölelő városok és községek (melyek valójában már teljesen összenőttek Nápolyyal, vagy talán Nápolyból nőtték ki magukat?) lakosságával együtt ez a szám kb. 3 millió. Nápoly-eredeti nevén Neapolis-új várost jelent. A várost Kr. e. VIII. században létesítették görög telepesek és a Paleopolisz nevet adták neki, majd amikor a rómaiak meghódították a területet, terjeszkedni kezdtek és városukat Neapoliszra keresztelték át. Így lesz a régiből új :-) A későbbiekben megjelentek itt Anjou, Bourbon és Habsburg uralkodók is, és számunkra talán a leginkább érdekesnek a magyar-nápolyi kapcsolat tűnhet, mely az Anjou-kori Magyar Királyságból gyökerezik.
Nápolynak rendkívül gazdag a kultúrája és saját nyelve is van-ez a nápolyi (napulitano) nyelvjárás, mely állítólag Olaszország leggazdagabb és legszínesebb nyelve. Színesnek biztos színes, egyetlen hátránya az, hogy az ember lánya hiába tanulja meg tökéletesen az olasz nyelvet, ha csak kiteszi a lábát az ajtón jobbról balról mást nem hall, csak a "nápolyit". Ezt a nyelvet ne úgy képzeljétek el mint nálunk a szögedit, vagy a palócot, mert azt nem nehéz megérteni. A nápolyi az egy teljesen más világ. Minden olasz szónak van egy nápolyi megfelelője, de semmi hasonlóság nincs a szavak között. Íme egy példa: Ha egy olasz azt kérdezi, hogy: Mit csináljak? akko ez így hangzik: Che devo fare? Nápolyi nyelvjárásban ez valahogy így hangzik: Ka csa fa? Persze ezt most fonetikusan írtam le, mert halvány gőzöm nincs hogyan kell helyesen "nápolyiul" leírni. Ez pl egy mindennapi kifejezés és nekem, hülye magyarnak a kacsafa egy fát juttat eszembe, melyen kacsák tanyáznak :-D vagy egy kacsa alakú fát? Van még sok ilyen "ínyencség és cukiság" a helyi nyelvi szokásokban, de kezdetnek ennyi elég. Sőt, minden nap egy új nápolyi szót fogok megtanulni és megosztani itt a blogon :)
Visszakanyarodva Nápolyhoz...Milyen is itt az élet? Érdekes. Egy mondatban, de tizenegyben sem tudnám összefoglalni, azt hiszem ezért is alakítottam ezt a blogot :) Nápoly más világ. Nem Róma és nem Milánó. Rendkívül színes és változatos. Rengeteg szépséggel gyönyörködtet, de másrészt van egy árnyékos negatív oldala is, melyet jobb nem megismerni :) Kezdjük a széppel. Nápoly belvárosa szinte megroggyan a történelem súlyától. Történelmi központjában (mely az UNESCO örökségében szerepel) rengeteg látnivaló található, mint pl a Castel Nuovo, San Francesco di Paola templom a Plebisito téren, a Királyi palota, rengeteg templom (pl San Lorenzo Maggiore), Dante tér, Spaccanapoli-amelyre majd egy következő alkalommal részletesen kitérek, mert egy külön blokkot igényel. Ezenkívül rengeteg színház, múzeum és kulturális létesítményt találunk még a városban. Nápolytól keletre húzódik a Vezúv, mely a mai napig aktív és napjaink egyik legveszélyesebb vulkánjaként tartják számon, mert közel 3 millióan élnek körülötte és hát...bármikor kitörhet. Persze állandó megfigyelés alatt áll, dehát ha egyszer majd kitörni készül, mégis hogyan akarják megelőzni a bajt? A Vezúvon viszont nem szoktam sokat agyalni, ettől vannak itt sokkal félelmetesebb dolgok is :)
Nápolyból hajóval könnyel eljuthatunk Capri, Ischia, vagy Procida szigetére, melyek a földi paradicsomot kínálják a turistáknak. Azúrkék tenger, gyönyörű környezet, természet és civilizáció harmóniája, ízek és színek kavalkádja. Romantikus és szebbnél szebb helyek vannak ezeken a szigeteken. De ha nem akarunk hajózni, elég kocsiba vagy vonatra ülni és pár kilométerre Nápolytól megtaláljuk ugyanezt a paradicsomot. Az Amalfi-öböl, mely híres a végtelenül tiszta tengeréről, a gyönyörű színes sziklákra épített házikóiról és az érdekesebbnél érdekesebb látnivalóiról, turisták közkedvelt célpontja.
Kaja...Leírhatatlanul finom. A nápolyi konyha nagyon változatos és nagyon ízletes. A pizza, mely Nápolyból származik természetesen itt a legfinomabb. Miután életemben először ettem itt pizzát, soha többé nem akartam a magyar társát látni. Pesten ezekután elég nehéz volt pizzát rendelnem, de egy kis keresgélés után találtam egy-két jó olasz pizzériát ott is. Az árak viszont Pesten a jó pizzáért az egekbe rúgnak és még mindig nem közelítik meg az igazit. Itt a hagyományos Margherita a legfinomabb és a legolcsóbb. Paradicsom alap, bivalytejből készült mozzarella, bazsalikom, ehhez társul a hihetetlenül jó tészta alap és az egész meg van locsolva egy kis olívaolajjal. mmmm...megkívántam :)
A mozzarella...isteni. Bivalytejből készül, nem tehéntejből. Hatalmas fehér golyók, melyeket késsel és villával szelnek,(úgy eszik mint mi a húst) salátával és friss ropogós kenyérrel fogyasztják. Híres a caprese-ami mozzarella, friss paradicsommal és bazsalikommal. Ja.. a mozzarella sós...ellenben a nálunk kapható miniatűr gombostűnyi golyócskákkal, melyekre utólag még egy rakás sót szoktam szórni.
A borok finomak, rengeteg könnyű olasz bor van, amely mondjuk a mi borkultúránkra nemigen jellemző (a miénk mind ütős:), pedig nem rossz ötlet a gyenge bor, ha az ember épp nem "bebaszcsizni" készül. Mivel Olaszországban nincs zéró tolerancia sem -ebéd után és vacsora után is előszeretettel boroznak az ittlakók.
Az édességeknek itt csak a fantázia szab határt, a kávézók tele vannak finomabbnál finomabb sütikkel, péksütikkel, tortákkal, melyek nemcsak a gyomrot, hanem a szemet is gyönyörködtetik. Ízlésesek és rendkívül szépek itt a cukrászalkotmányok. Nápolyi specialitás a sok közül a Babá-melynek formája egy dugóra vagy gombára emlékeztet :D Piskótaszerű cucc, rumba áztatva. Nagyon finom!
Kávé. Függő voltam azelőtt is, itt meg kávé nélkül semmi sem működne, úgyhogy szerencsésen egymásra találtunk Mr Presszóval :) Az olasz kávé, az olasz kávé, kicsi, erős, ott üt ahol kell, szerintem nem kell kommentálnom :) Na jó azt hiszem ennyi elég a kajáról, jól is laktam...
Írok egy kicsit a zavaró dolgokról is. Dugó. Eddig azt hittem jó sofőr vagyok, bejártam már egyedül Ausztriát, Németországot, Svájcot, sosem tévedtem el nagyvárosban, sosem volt problémám a forgalommal. Imádok vezetni...azaz imádtam, amíg ide nem kerültem. Ilyenkor visszasírom Nyugat-Európát. Mert ez nem az :) Itt a vezetéshez az európaiaknak külön jogosítványt kellene csináltatniuk, külön vizsgával és külön szabályokkal, mert vezetni itt képtelenség egy olyannak, aki nem ebbe született. A táblákat és lámpákat itt senki sem veszi figyelembe, az egysávos úton három sáv alakul ki, a kocsik között pedig állandóan cikáznak a motorosok, hol jobbról, hol balról ugranak ki elém. A piroson vígan áthaladunk, miután a körforgaloba érünk és elsőbbséget adva sikeresen "belefolyunk", minden kijárat-bejáratnál figyelnünk kell, mert ŐK nem adnak elsőbbséget senkinek...A dudálás az alap, itt mindenki mindenért dudál. Ha ideges, azért. Ha lát vkit, aki egy mellékútról akar épp kijönni, akkor azért. Ha a focimeccsen nápoly győz, akkor azért. Ha focimeccsre készülnek akkor meg azért. De dudálnak azért is mert ha nem dudálnának, akkor mások azért dudálnának. Szóval valahogy így működik. Mindennaposak a dugók, dugóba keveredünk folyton. Egyszer azért mert reggel van és az emberek dolgozni mennek, máskor azért, mert délután van és az emberek a munkából jönnek. Nyáron azért mert az emberek a tengerhez készülnek, este azért, mert mindenki hazafelé tart. Szombaton este azért mert mindenki bulizni meg vacsizni megy, délutánonként hétköznap azért, mert 4kor nyitnak a boltok. Igen, 4-kor :) 8-9-től délig dolgoznak, majd déltől 4-ig sziesztáznak. 4-kor megindul a forgalom és bolondokháza van. A dugók talán azzal magyarázhatók, hogy Nápolynak abszolút gyenge a tömegközlekedési struktúrája. Nem tudom, hogy azért-e mert mindenki kocsit használ, vagy azért használ talán mindenki kocsit, mert a tömegközlekedés szar. Tyúkból lett a tojás vagy tojásból a tyúk? A vezetés itt nekem olyan mint a büntetés, ha kocsiba kell ülnöm előre stresszelek, hogy kivel koccanok majd. Mire elérek A-ból B-be leizzadom magamról a sminket, ruhát, de még a bőrömet is. Parkolás. Lehetetlen, legalábbis számomra :) Itt az emberek úgy parkolnak, hogy ha két kocsi között kevés a hely, megtolom kicsit a hátsót, megtolom kicsit az elsőt és máris csináltam helyet magamnak ííígye. Ez mindennapi és megszokott itt. Pesten egyből anyáznának és repülne a pofon ha ezt a módszert vetném be :P
Első és legmegrázóbb élményem kocsival: Szardíniára készültünk G.-val. Egy nappal indulás előtt elmentem bevásárolni egy közeli bevásárlóközpontba. Az új kocsinkat szépen leparkoltam a többszáz kocsi közé, majd egy-két óra vásárlás után visszatérve látom, hogy a kocsit feltörték...Az ajtó felfeszítve, felül az egész kihajlítva, a zárak kétoldalról tönkretéve...A kocsiból GPS hiányzott, pedig nem is volt az ablakban, el volt rakva mélyen a kesztyűtartóba...Vmi drogos elmebeteg tehette csak, hogy ilyen barbár módon szedte szét a kocsit. Hát erősen meginogtam a háborús viszonyokat látván, el is tört a mécses nálam és kiborult a bili, elkezdtem bőgni a parkoló közepén, mint egy ötéves gyerek, már csak azért is, mert két nappal korábban hoztuk haza az újonnan vett kocsit és máris ez kellett hogy történjen vele...A rendőrségen később tudtunkra adták, hogy ez, abban a bevásárlóközpontban mindennapi eset, de ők ez ellen nem tudnak semmit tenni, mert a kamerák nem vesznek mindent...jegyzőkönyvet állítottak ki és ennyi...ennyi. mindennapi lopás egy bevásárlóközpontban, elég lenne egy rohadt kamerát odaszerelni a parkoló fölé, nem értem mi a probléma. Az eset kb egy hónapja történt, azóta a kicsi kocsink jól van. Kapott új ajtót a bal oldalára, meg új zárakat, meg kapott új színt, mert sehogysem állt össze az új fekete ajtó a fekete kocsival.
Uff..azt hiszem mára ennyi, legközelebb folytatom az eseménybeszámolót :)
písz, láv, junity
ciao :-)
