Érdekes megállapításra jutottam nemrég. Egy alapvető élelmiszert kerestem a közértben, nevezetesen a petrezselymet. Találtam is. Szárakat. Petrezselyemzöldjét. De a fehér, a gyökér, amit mi előszeretettel használunk a magyar konyhában, az valahogy egyik petrezselyemzöldjén sem volt. Hová tűnnek? Megkérdeztem az ittenieket, azt mondják, ők nem használják a gyökerét. Csak a zöldjét. Ez így rendben is van, de hová kerül? Beírtam az olasz google-ba olaszul a petrezselymet. Végeredmény: a képek között csak a zöldje szerepel. Rákerestem magyarul, persze ott meg minden második képen teljes díszében, szárastul és gyökerestül ott van. Egy Csehországból származó ismerősöm, aki szintén itt él Nápolyban úgy hallotta, hogy itt eleve úgy termesztik hogy nincs is gyökér. Vagy ha van is akkor nagyon pici. Mások szerint a petrezselymet az állatokkal etetik meg, a boltokba csak a zöldje kerül. A lényeg az, hogy a lényeg nincs :-) Ha valaki nagyon ragaszkodik a magyar konyhához az itt rosszul jár, mivel nemcsak a petrezselyem hiányzik a polcokról. Babérlevelet hosszú-hosszú keresgélés után találtam, természetesen nem a fűszerespolcon, hanem a biocuccok között, 4 euróért egy zacsit:D de a tejfölt is kész főnyeremény itt beszerezni. Lőttek a paprikáscsirkének. Az édes pirospaprikát aranyban mérik és a hús megfizethetetlen :D Viszlát pörkölt és rokonai...  nálunk már pedig az a szokás, hogy húst hússal...úgyhogy akármennyire is hiányoznak néha a magyar ízek, azt hiszem anyu konyhájában fogom csak újra látni a csülkös bablevest és a többi rokonát. Addigis marad a pesztós spagetti, paradicsomos makkaróni és olasz társai.

Ma délután a szokásos vasárnapi program volt. Foci. Ilyenkor, vasárnaponként G. szüleihez megyünk ebédelni, dögleni és természetesen focit nézni :-D  A focira külön részt kellene szánnom, de nem fogok, mert félek megútálom :) Szóval a foci Olaszországban nemzeti sport, őrület, hobbi, szerelem, szenvedély, (népbetegség?) és még sorolhatnám. Akit itt férfi létére nem érdekel a foci, az nem férfi. Fociról beszélnek a kávézóban, a boltokban, a pékségben, az utcasarkon. Az öreg papik kiülnek délután a térre, vagy egyszerűen levisznek az utcára egy széket, vagy székpárnát és tolják ezerrel. A focit. Mi mást. Minden napra van téma, hiszen majdnem minden nap játszik valamilyen olasz csapat. Aztán van a nápolyi csapat. Ami szent. Ha nápolyi meccs van (márpedig minden vasárnap van), akkor megáll az élet Nápolyban és 50km-es körzetében. Kihalnak az utcák, eltűnnek a dugók. Milyen jó, most jut eszembe, ilyenkor fogok vásárolni járni :-D A meccsek alatt természetesen tilos  zavarni a hímközönséget, kemény pofabe van 105 percre, részemről. Gyakorlom :-) A meccs alatt folyamatosan repkednek a vaffankúlók (magyarul b.zdmeg)  és minden ellenfél strunz (azaz köcsög). Madonna mia és barátnői is gyakran kerülik meg egy-egy izgatott néző ajkát. A gólokat nehéz szem és fül elől téveszteni, mert minden egyes gólnál olyan ordibálást produkál a "hímegyesület", hogy a szívbajosabbaknak (mint én)  egy pillanatra megáll a ketyegőjük. Gyakran figyelem ilyenkor a férfiak arcát, tök viccesek tudnak lenni :)  Gólhelyzeteknél mindnyájan felállnak, alaphelyzetben csak a kanapé karfáját markolják és kidülledt szemmel figyelik az eseményeket.  Komolyabb meccseknél győzelemkor van kertbenrohangálás és medencébeugrálás is. Mindezt megkoronázva egy jó haddszóljon óbégatással. A szomszédoktól nem kell tartani, ugyanez  a felállás minden háznál :) Ha vége van egy meccsnek, mint egy nehéz vacsora után, jöhet az emésztés. Megkezdődik a filozofálás, vita, a dolgok agyon és azon is túlmagyarázása, pofázás megállás nélkül. Amikor Nápoly Nápolyban játszik, akkor lehetőség van arra, hogy élőben megnézzük a meccset. Még nem jutottam el a stadionba, de mindenképp el akarok menni és végig akarom csinálni :D mert erős vagyok :D Van a nápolyi csapatnak egy játékosa, akit kevesen ismernek hazájukból, Szlovákiából: Marek Hamšík.  A nápolyi csapat gyöngyszeme, egy rendkívül tehetséges srác. A nápolyiak istenként tisztelik, a szlovákoknál nincs ekkora sikere. Itt még nem találtam olyan napilapot, amelyből ne vigyorogna vissza a tipikus Hamšík, a tipikus és mindig tökéletesen belőtt punk-frizurájával. Besztebányáról származik, ahová egyetemre jártam 2 évig.  Egyszerű szlovák fiúcska :) volt :) Jelenleg milliomos, és a szlovák barátnőjével  (most már feleségével) élvezik a nápolyi életet. Amikor a kocsinkat szlovák rendszámra irattuk, egyből arra gondoltam, hogy Nápolyban azt hiszik majd a rendszám alapján, hogy Hamšík ül a kocsiban. Össze kellene vele spanolni amúgy, nem hiszem, hogy sok szlovákul beszélő barátja van itt :D  De hogyan :) Itt a focisták ki sem teszik a lábukat egyedül, nem úgy mint Pesten, ahol hol Presszerrel, hol a Barátok közt Tildájával futok össze. Nálunk nincsenek ilyen őrült fanok, mint itt. Ha megjelenik egy nápolyi focista, mondjuk a bevásárlóutcán, egyből rázúdul a tömeg és elmenekül. Ez van. Üdvözlégy Nápolyban :-)